Különös éjszaka a mai Emlékünk képei egyre erősebbek bennem S már nem tudom mit kéne tennem, Mert Te már betöltöd az időt is: RÁD gondolok.
Múlik a hold fénye S mindjárt jön álmaim réme, A sötét álomhozó, Mely elrabol gondolatimból Téged, S marad csupán a színtelen álom képzet.
(Úgy látszik a sors nem akarja Hogy legalább álmaimban Ne gondoljak Rád- oly mostoha..)
De majd ha véget ért az álmom, Te jutsz eszembe újra, S lesz körforgás újra, Újra, újra és újra! |