Én tudom milyen elhagyva megalázva,állni.
Fájdalmasan a semmibe nézni és a halált várni
Félni a holnaptól és keresni az életet,
Hallgatni sírni csendessen, üvöltés helyett,
Szenvedni és haldokolni valamiért,ami nem éri meg
Megtudni, hogy akit szerettél tán sohasem szeretett.
Összetörni mint porcelán,
reménykedni valami jobb és szebb után.
Mond éreztél már ilyet?
MEGMUTATOD HOL AZ ÚT AMI KIVEZET?