Búcsú vers

Mondd meg nekem ez lenne az élet?
Úgy válunk el egymástól,
Hogy Te szeretsz engem,
S én viszont szeretlek Téged.

Egész életünkben a szerelmet keressük,
S mikor megtaláljuk, buta módon,
Mások érdekeit nézve, furcsán kezeljük.

Így leszünk hát önmagunk legnagyobb ellensége,
Játszuk a nagy mártírt, közben tudjuk,
Ez is, mint annyi más, életünk gyengesége.

Áltatjuk magunk, hogy idővel minden seb begyógyul,
Talán,
De a seb néha nyomot hagy maga után.

S kérdem én az élettől,
Bűnöm-e, hogy szeretlek Téged teljes szívemből?
Ha a válasz igen, legyen hát,
S én feloldozást kérek,
De többé már az élettől semmit nem remélek.

Az emléked majd persze,
Mosolyt csal az arcomra,
Ez is majd csak addig tart,
Míg a könnyem el nem mossa.

Így múlnak el mellettem az évek,
S csak szerelmünk lapjai őrzik majd,
Mennyire szeretlek, és
Mily csodálatos volt veled az élet...