Ne sírj soha akkorse ha megbánt téged valaki,
Hogy szívednek fáj a seb, ne mutasd hát ki neki.
És ha úgy érzed néha hogy nem bírod már tovább,
És ha nem bőgöd ki magad rögtön összedől a világ,
Akkorse sírj sohase, úgy hogy ő is lássa,
Ne hidd azt hogy ettől majd az egészet megbánja.
Mert hidd el nekem kegyetlen az ember a mai világban,
Nem érti meg hogy mindenkinek számtalan kis hibája van.
Hát ne sírj nyíltan csak magadban egyedül, és csendben,
És ne hagyd soha hogy valaki ezért kinevessen.
Mert nem szégyen sírni, hisz mind emberek vagyunk,
És nekünk is van számtalan sok bajunk.
Mégis kevés ki igazán megérti a bánatod,
És hogy együttérez veled, azt aztán várhatod...