Könyörgök egy idegennek, hogy vigyen el magával, Vagy tűnjek el a Földről gyorsan a halállal, Mert mit ér az élet, ha én sem értem magam, Mit ér ha az idő ilyen gyorsan elszalad, Csak azt szeretném, hogy végre eltűnhessek innen, Egy olyan helyre, ahol senki lélek nincsen, Mert elegem van az egész életemből, A magányból, a hibákból és a félelemből... Vigyél el hát messzire, fogd meg majd a kezem, Szoríts magadhoz és maradj majd ott velem...
|