Szürke a fal, akár csak a világ, Ülök a földön, mint padban a fáradt diák, Meguntam én már rég ezt az egyhangú világot, Csak unottan nézem a sok egyszínű virágot, És úgy vágyok arra hogy történjen valami, Hogy elvigyen valahová messze valaki, Itt hagynám a szürke lépcsőházakat, A hideg csúszós korlátokat, Keresnék egy rétet sok szines virággal, Álmodnék egy életet, egy másik világgal...
|