Mint a pillangó,úgy száll éjjelente a szerelem, vele utazik még a kegyetlen gyötrelem. Beleköltözik mindkettő a szívedbe, és szerelmesen ébredsz reggelre.
De hiába érzed,hogy a legboldogabb vagy, mert a zöld szemű szörnyeteg téged el nem hagy. Vár a pillanatra mikor belevájhat a boldogságodba, befészkeli magát gondolataidba.
Olyanokat tesz az ember,miket később megbán, de néha a bűnbánásra késő az idő már, mert elrepül a perc és vele együtt egy szerelem, s átveszi az uralmat a gyötrelem.
Csak tőled függ,hogy melyik nyeri a csatát, rajtad áll,hogy melyiknek hiszed szavát, mert a szerelem és a gyötrelem ősi ellenség, mindkettő belédfészkeli életelemét,
s ha már nagyon boldog vagy,megkezdődik a harc, te döntöd el,kié legyen a kudarc. Nem mondok többet,mert tudom,hogy jól fogsz dönteni, s a gyötrelem nem fog téged ledönteni.
|