Néhány falevél földet ér,

S a Nap tündököl: Újra fel kél.
Álmaink véget érnek,
S egyszer majd valósággá teljesülnek.
Eljött a mai nap mit nagyon vártunk,

Az első nap, mikor találkoztunk.

Majd eljött a búcsú ideje,
A nap legnehezebb része,

S mégis a legédesebb perce.

Mikor csókod utolsó ízét érzem,

Elkezd fájni szívem

Hogy hiányod perceit kell átélnem

A nap hátralévő részében.

A falevelek egyre csak hullnak,

S a Nap újra fel kél.

Szívünk vágya még ugyanaz:

Mit megálmodtunk, legyen igaz.

Boldog vagyok újra melletted

Bár látom szemeidben:
Te már nem ezt érzed,
De szerintem ez nem lehet,

Ez biztos csak képzelet…

Valami mégis furcsa,
Nem ért szívem téged,

S az elválás számomra

Újra hatalmas végzet.

A falevelek lehulltak már

S a Nap nem süt.

Szívem vágya más lett:
megérteni téged!

Hisz te elhagytál engemet,

Emlékül hagyva sok szép emléket.

Hangodat még most is hallom

Mi az idő múlásával egyre halkul.
Még mindig csókod ízét érzem

S hiányod felemészt e végtelen sötétjében.

Csend van, kinézek az ablakon,

Újra Téged látlak

De rájövök: Ez csak egy szép,
Novemberi látszat.