Elmosta az eső a régi időket S helyette
másnak állít emléket Bár minden más lett, megváltozott, A múló idő újat
hozott, A szív nem felejt, ezt te is tudod!
Mert az eső cseppjei is
olyanok Mint a szívben hallható hangok: Egyszercsak elindulnak a mélybe,
Bármilyen messzi földre, S csak a szél sodorja őket Egyre lentre és
lentre... Míg végül elérnek a mélybe S ott végük lesz
mindörökre...
|